A 2009. 11. 21-i Kolon-tavi kirándulásról

Egy kiskunfélegyházi munkahely dolgozói megkértek, hogy szervezzek novemberben egy kirándulást a részükre, mert szeretnének kikapcsolódni a családjaikkal együtt. Én a kolon-tavi madárvártát találtam a legalkalmasabb helyszínnek, és meg is szerveztük 21-ére a túrát.
A szokásos találkozóhelyről most autókkal mentünk ki a vártáig, mert kisgyerekek is jöttek, akik nem bírták volna a hosszú gyaloglást oda és vissza.

A gyűrűzőállomáson a kis zsákokban már vártak a befogott madarak, így rögtön el is kezdődhetett a gyűrűzési bemutató. Érdekességképpen Európa legkisebb madarait, sárgafejű királykákat, és még néhány kék cinegét sikerült az első körben megjelölni és bemutatni. Ákos, a madárvárta vezetője megmutatta, hogy hogyan kell óvatosan megfogni ezeket a kicsi madarakat, és megengedte a gyerekeknek, hogy ők engedjék el azokat. A gyerekek fegyelmezetten, szépen sorban, kissé megilletődve, de boldogan jelentkeztek a feladatra. Jó volt látni az örömüket! Közben Ákos érdekes előadást tartott a munkájukról, amit figyelmesen hallgattunk.
A következő ellenőrzés eredményének beérkezése előtt átmentünk a B. Bognár tanyához, melyet éppen nyitva találtunk, ezért benéztünk az épületbe is. Nagy örömünkre már volt néhany régi tárgy és bútor elhelyezve a helyiségekben, melyek segítségével egy kis időre belefeledkezhettünk a régebbi idők romantikájába. Nagy siker volt, ezentúl ez is része lesz a kolon-tavi kirándulásoknak. Végre kezd alakulni itt a tanyamúzeum, melynek megnyitását már nagyon várom.
Ahogy visszaértünk a vártára, már hozzá is láthattunk az újabb zsákmány megtekintéséhez, melyek közt a kékcinegék és a vörösbegyek mellett a második legkisebb madarat, az ökörszemet is megismerhettük.
Vendégeim már nagyon várták, hogy kimehessenek a homokbuckák közé, ezért a gyűrűzés után elindultunk a Bikatorokra. Útközben nyúlárnyékot is láttunk. Ez a növény az aszparáguszok közé tartozik, a spárga őse. Piros terméseivel szép és érdekes látvány volt.
Felérve a legmagasabb dombra vendégeimet lenyűgözte a borókákkal és nyárfákkal "díszített" buckás táj. Hamar bele is merültek, ki-ki a maga felfedezőútjára indulva, csak a gyerekek egy-egy boldog kiáltása jelezte, hogy éppen merre járnak.
Lassan ismét összegyűlt a csapat, és visszatértünk megnézni a harmadik fogást, amiben már csak egy feketerigó és egy széncinege volt az újdonság az előzőekben is látott fajok között.
Gyorsan telt az idő, de a kotrás, a nádrengetegbe vágott nyílt vízfelület megtekintése kihagyhatatlan program. Ugyan most sem volt semmi különös látnivaló, de az ide látogatókat mindíg elégedettséggel tölti el, hogy láthatták a "Kolon-tavat". (A helyi természetvédelmi őr nekem elmondta, hogy két nappal a kirándulásunk előtt vadludak éjszakáztak itt a vízen, tehát azért nem hiába van ide építve a madárles.)
Egy kellemes, érdekes és laza napot sikerült együtt eltöltenünk. Jó érzés volt megfigyelnem, ahogy a vendégeim "feltöltődtek". Máskor is szeretettel várom őket!